A kommunista bűnösök üldözésénél a kutatók titkolózással szembesülnek. Ennek ellenére a Kommunizmus Bűncselekményeit Feltáró Intézet – Marius Oprea vezetésével – keresi a bűnösöket, és megtalálja egy részüket. Az ügyészség azonban szabotálja munkájukat. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ feladata, hogy megvizsgálja: az előírt kategóriák közül – választott tisztségviselők stb. – kik működtek együtt a politikai rendőrséggel. Az újságíró kérdésére, hogy fölöslegessé vált a CNSAS kollégiuma, Marius Oprea leszögezte, éppen azért, hogy valamelyik politikai oldal ne vonhassa ellenőrzése alá a hivatalt, meg kell tartani az élén ülő politikai tanácsot. Marius Opreát most azzal vádolják, hogy a magyarok és az RMDSZ bérence, mert a Hargita megyei rendőrfőnökről kiderítette: a kommunista rezsim idején embereket kínzott, ezért kérte a lemondását. Erre meg azt állították, hogy legjobb román ember ellen áskálódik. A Kommunizmus Bűncselekményeit Feltáró Intézet az ügyészségnek alaposan dokumentált periratokat szolgáltat. Azonban munkájukat akadályozza a titkolózás. Például az egyik – a Szabad Európa Rádió elleni, 1982-ben történt merényletet követően és egyéb levélbombás merényletek nyomán – Bonnból kiutasított román diplomatáról adatokat kértek a Külügyminisztériumtól. Ion Constantinról van szó, aki a külügynél dolgozott egészen 1999-ig. A Külügyminisztérium azonban azt állította, hogy ez az ember sohasem dolgozott náluk. Hasonló választ adott a külügyi hírszerzés is. Ennek ellenére Marius Oprea megtalálta a német rendőrség archívumaiban a kiutasítás dossziéját, adatokkal támasztotta alapján az ügyet. Terrorista cselekményekről van szó, melyeket román diplomaták követtek el. És mi történt? Semmi. Nagyon magasan futnak a szálak, bankigazgatók, külügyi gazdasági képviseletek vezetői... Az ügyészség szabotálja a munkát. Átadtak nekik olyan dossziékat, amelyekben a büntetőjogi besorolás is benne van, mégsem került egy sem a bíróság elé. Marius Oprea úgy gondolja, Traian Basescu elnök vezényletével folyik mindez, mert a jelenlegi főügyész, Laura Codruta Kövesi mindent elnöki parancsra csinál. Több mint négyszáz emberről adtak át dokumentációt az ügyészségnek, ennek ellenére jelenleg egyetlen szekustiszt ellen sem indult eljárás, még kihallgatásra sem rendeltek be egyet sem. /Isán István Csongor: „Két hét alatt megtalálnám Elodiát”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2009. december 4.
Becslések szerint a román kommunista rezsim több mint egymilliárd dollárt zsebelt be az egykori Nyugat-Németországtól a romániai szász és sváb kisebbség kiárusításáért. A román hatóságok a rendszerváltás után húsz évvel sem hozták nyilvánosságra az erről szóló dokumentumokat, mivel feltételezések szerint az egykori emberkereskedelemben érintett politikusok egy része ma is aktív szerepet tölt be a közéletben. A hosszan tartó titkolózás már csak azért is furcsa, mivel a kommunizmus rémtetteit elítélő Traian Basescu államfő mandátuma alatt a volt kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté több mint kétmillió dossziéja került át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). Marius Oprea történész, a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) vezetője szerint beszélni kell erről, felelősségre kell vonni a kisebbségek kiárusításában szerepet vállaló, ma is élő személyeket, tettükkel kimerítették az emberkereskedelem fogalmát. Németországi újságírók és kutatók szerint Bukarest először nem is az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu vezette diktatúra, hanem jóval korábban, a Gheorghe Gheorghiu-Dej fémjelezte rezsim idején ajánlotta fel a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinek, hogy fejenként ezer dollárért hajlandó kiengedni az országból a német ajkú polgárokat. Az egykori román kémfőnök, az 1978-ban az Egyesült Államokba disszidált Ion Mihai Pacepa tábornok Vörös horizontok című könyve szerint az emberkereskedelembe Gheorghiu-Dej kezdett az ötvenes években a romániai zsidók kiárusításával, amelyet aztán Ceausescu „vitt tökélyre” a következő évtizedekben, kiterjesztve az „üzletet” a németekre is. „Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink” – hangoztatta szűk baráti körben Ceausescu, aki kortól, iskolázottságtól, szakmától, alkalmazástól és családi állapottól függően szabta meg az illető kisebbségek „eladási értékét”. Ennek megfelelően a hetvenes években például Izrael 2000 és 50 ezer dollár közötti összeget fizetett egy-egy romániai zsidó személyért. Az NSZK külügyminisztériumának államtitkára, Karl Carstens akkori – az ország későbbi államfője – által aláírt 1963-ból származó dokumentuma azt javasolta a bonni pénzügyi tárcának, hogy különítsen el százmillió márkát százezer romániai német „kiváltására” – vagyis ezer márkát minden egyes erdélyi szászért és svábért. A bonni kormány többnyire bőröndbe rejtve, készpénzben juttatta el a vételárat a személyesen Ceausescu, valamint elnyomó gépezete, a Szekuritáte csúcsvezetői által koordinált román emberkereskedőknek, ugyanakkor az anyaországukba emigráló németek külön fizettek kérvényük mihamarabbi elbírálásáért (mindezt közvetítőknek nevezett szekusügynököknek), majd pedig a román állampolgárságról való lemondásuk jóváhagyásáért. Az évek során Bukarest többször felsrófolta a tarifát, így a hetvenes években az NSZK 5–10 ezer márkát fizetett egy egyetemi hallgatóért, 11 ezret egy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyért és háromezret egy szakképzett munkásért. Nem hivatalos németországi becslések szerint 1967, a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok helyreállításának éve és 1989 között Románia mintegy 1,5 milliárd márkát (akkori árfolyamon 1,2 milliárd dollár) zsebelt be Nyugat-Németországtól az erdélyi szászokért cserébe. Emiatt az 1956-ban még közel 400 ezer főt számláló romániai német kisebbség létszáma az 1992-es népszámlálásra 111 ezerre apadt, számuk pedig jelenleg alig haladja meg a 60 ezret. Hasonló a helyzet a zsidók vonatkozásában: népszámlálási adatok szerint a második világháború idején mintegy 400 ezer romániai zsidó élte túl a holokauszt borzalmait, számuk 1961-re 225 ezerre, 1968-ra pedig százezerre apadt. Az 1992-es népszámláláskor alig több mint 9000-et, a 2002-es összeírás során ugyanakkor 6179 zsidót regisztráltak (1989 után már többnyire önként távoztak az országból). /Rostás Szabolcs: Romániai kisebbségek exportja. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./
2009. december 11.
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kezdeményezésére az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelméről fogadott el politikai nyilatkozatot az Európai Néppárt (EPP), Bonnban megrendezett kongresszusán. A politikai nyilatkozat szerint az Európai Unió lakosságának 10 százalékát kitevő őshonos, nemzeti kisebbségek fontos kulturális, szellemi, gazdasági és szociális értékei az Európai Uniónak, védelmük, kultúrájuk és nyelvi sokszínűségük megőrzése alapvető érdeke az európai közösségnek. Borbély László, a RMDSZ ügyvezető alelnöke példa nélkülinek nevezte a kisebbségekre vonatkozó dokumentum elfogadását. Az Európai Néppárt első alkalommal említi hivatalos dokumentumban az őshonos nemzeti kisebbségeket olyan közösségekként, amelyek évszázadok óta élnek egy adott területen, és nem sorolja őket a 10–20 éve Európában élő bevándorlók közé. Az EPP kongresszusa egyben tisztújító volt. A néppárt elnökévé ismét egyhangúlag Wilfried Martens egykori belga miniszterelnököt választották. Megválasztották az EPP tíz alelnökét is. Az egyik posztot továbbra is Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tölti be, miután újraválasztották. /Az EPP javasolja a kisebbségi normarendszer kidolgozását. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
2009. december 11.
Tőkés László európai parlamenti képviselő megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusán a demokrata párti Marian-Jean Marinescunak, a román néppárti küldöttség vezetőjének a döntése nyomán törölték egy határozati javaslatból azt a részt, amely szóvá tette, hogy Romániában Stefan Gusanak és Nicolae Ceausescunak akarnak szobrot állítani. E dokumentumban Tőkés jelezte, hogy Marosvásárhelyen annak a Stefan Gusa néhai tábornoknak akarnak szobrot állítani, akit a román katonai ügyészség azzal vádolt, hogy az ő parancsára lőtt a hadsereg 1989-ben a temesvári felkelőkbe. Emellett szóvá tette azt is, hogy Scornicesti-en Nicolae Ceausescunak is szobrot akarnak állítani. A /PD-L-t nem zavarja Ceausescu és Gusa szobra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
